Képzeljünk el egy nőt. Negyvenes évei elején járhat. Egy autóban ül, valahol Floridában. A nyitott ablakon beáramlik a tenger sós illata. Az anyósülésen egy akta hever.
A nő felemeli a papírköteget. Súlya alig néhány deka. Mégis egy ember élete van benne.
Naomi Breides bírónő nemrég halálra ítélt egy férfit. A törvény szerint helyesen cselekedett. A lelkiismerete azonban mást mond.
Látjuk magunk előtt? Milyen autóban ül? Hogy néz ki? Milyen színű a tenger?
Várjunk csak!
Honnan tudjuk mindezt?
Hiszen egyetlen fényképet sem mutattam róla. Csak néhány mondatot olvastunk. A többit az agyunk teremtette meg.
És itt kezdődik az olvasás igazi varázslata.
A világ legkülönösebb mozija
Biztosan előfordult már velünk, hogy elolvastunk egy nagyszerű regényt, majd megnéztük a filmváltozatát.
És csalódtunk.
Nem ilyen a főszereplő! Nem ilyen a ház! Nem ilyennek képzeltem el a tájat!
Miért?
Mert mire beültünk a moziba, a filmet már egyszer láttuk. A saját fejünkben.
Az író ugyanis szavakat ad. Mi pedig képeket, hangokat, arcokat, egész világokat teremtünk belőlük. Ráadásul mindannyian hozzáadjuk a saját emlékeinket, félelmeinket és vágyainkat.
Ezért nincs két ember, aki pontosan ugyanazt a könyvet olvasná.
Három történet, három különböző világ
1944 szeptemberében járunk. Budapestet bombázzák.
A Sziklakórházban egy fiatalasszony vajúdik. A férje, Horváth Pista a folyosón idegesen várakozik. Végre felsír az újszülött.
Fiú! Ahogy szerette volna.
Csakhogy az orvos arca nem sok jót ígér. Félrehívja az apát.
A gyermekével van baj.
Az Egy lépés az élet című regényem jelenetét olvasva talán hallottuk a robbanásokat, láttuk az aggódó apát. És amikor az orvos rossz hírt közölt, talán mi is megijedtünk.
Pedig Horváth Pista nem létezik. Az aggodalma mégis elérhet bennünket.
Egy elképzelt történet is képes valódi érzelmeket kiváltani.
Most ugorjunk egy amerikai farmházba!
Henry Smering, a Parkinson-kóros író egy titkos agyi beavatkozás után magához tér.
Felemeli a kezét.
Nézi az ujjait.
Nem remegnek!
A Döntések kora szereplője számára ez maga a csoda.
Mi pedig talán önkéntelenül a saját kezünkre pillantunk. Milyen természetesnek vesszük, hogy megfoghatunk egy poharat, megsimogathatunk valakit!
Amíg egy történet rá nem ébreszt, mekkora ajándék ez.
És most jön az igazi meglepetés!
Az elmúlt percekben Floridában jártunk, a bombázott Budapestre utaztunk, majd egy amerikai farmházban figyeltük egy beteg férfi kezét.
Közben képeket alkottunk, emlékeztünk, következtettünk és együttéreztünk.
De tudtuk, hogy az olvasás megtanulása az agyunk működését is megváltoztathatja?
Nem képletesen. Valóban!
Az emberi agy ugyanis nem olvasásra született. Ehhez eredetileg más feladatokat szolgáló rendszereket kellett összekapcsolnia.
A kutatók kimutatták, hogy ez az alkalmazkodás felnőttkorban is lehetséges.
Sőt, olvasási nehézségekkel küzdő gyermekeknél százórás intenzív fejlesztés után nemcsak az olvasási teljesítmény javult, hanem az agyuk idegi összeköttetéseiben is mérhető változást figyeltek meg.
Vagyis az olvasás elsajátítása mérhető nyomot hagyhat az agyunkban!
Ez nem jelenti azt, hogy a könyvolvasás minden betegségtől megvéd, vagy automatikusan intelligensebbé tesz. De azt igen, hogy jóval több egyszerű időtöltésnél.
Egy könyv, amely nélkülünk soha nem lenne teljes
Íróként éveket töltök a szereplőimmel. Ismerem a múltjukat, a félelmeiket, a családjukat. Látom magam előtt az arcukat, a mozdulataikat.
Aztán elkészül a könyv.
És elengedem őket.
Naomi Breides, Horváth Feri vagy Henry Smering kilép az én világomból, és belép valaki máséba.
Az olvasóéba.
Ott már ő ad nekik új életet. A saját képzeletével, emlékeivel, érzéseivel.
Egy szereplő döntésével talán egyetért, miközben én az ellenkezőjét vártam. Egy jeleneten talán elsírja magát, amelynek megírásakor én egészen mást éreztem.
És ettől válik a könyv igazán élővé.
Mert egy történet valójában kétszer születik meg.
Először az író fejében.
Másodszor az olvasóéban.
És a kettő soha nem lesz teljesen ugyanolyan.
Talán éppen ezért nincs annál különlegesebb, mint amikor kinyitunk egy könyvet, és néhány perc múlva már egy másik világban járunk.
Miközben továbbra is ott ülünk a fotelben.
Tudományos háttér
Dehaene és munkatársai (2010), Science: Az olvasástanulás felnőttkorban is átalakíthatja a látási és nyelvi agyi hálózatok működését.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21071632/
Keller és Just (2009), Neuron: Százórás, intenzív olvasásfejlesztés után a gyermekek olvasási teljesítménye javult, és mérhető fehérállományi változásokat találtak.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20005820/
A történetek Az ítélet joga, az Egy lépés az élet és az Döntések kora című regényeimből származnak.