Naomi Breides bíróként halálra ítélt egy gyilkost. Megvizsgálta a bizonyítékokat, alkalmazta a törvényt. A kivégzés napján mégis szembe kell néznie az őt emésztő kérdéssel. Mi a saját felelőssége abban, hogy egy másik ember meghal?
Jeremiah Stolten embereket ölt. Naomi Breides halálra ítélte. A bűn kétségtelen. A regény főszereplője mégis a bírónő. Miért az ő történetét akartam elmesélni?
Egy bírónak döntenie kell. Nem bújhat el az ítélet elől. Ettől bíró. De mi történik akkor, ha olyan döntést kell meghoznia, amely bár törvényes, mégis súlyosan megterheli a lelkét?
A Döntések kora – A fenevad bélyege megírásakor még fikciónak tűnt, hogy az emberi agyat közvetlenül összekapcsoljuk a technológiával. Ma már engedélyeztek olyan klinikai vizsgálatokat, amelyekben agy–számítógép interfész chipeket ültetnek betegek agyába. A kérdés lassan nem az, hogy lehetséges-e, hanem az, hol lesznek a határai.
A Döntések kora – A fenevad bélyege nem egyszerűen techno-scifi-fantasy-thriller, hanem regény az emberi méltóságról, a hitről és arról a pillanatról, amikor a fejlődés már nemcsak lehetőség, hanem erkölcsi választás is.
Több mint húsz évvel ezelőtt véletlenül láttam egy dokumentumfilmet Pető Andrásról. Hallottam már a Pető Intézetről, de valójában akkor értettem meg először, milyen emberi sorsok, küzdelmek és csodával felérő eredmények kapcsolódnak a nevéhez és módszeréhez.
Az Élet a halál után számomra nem egyszerűen egy könyvcím. Sokkal inkább tiszteletadás azok előtt, akik elveszítették a gyermeküket — és hála azért, hogy nekünk ezt a tragédiát nem kellett átélnünk.