A rendező, akivel senki sem versenyezhet
Biztosan előfordult már velünk, hogy egy szeretett regényből filmet készítettek.
Alig vártuk a bemutatót. Aztán fél óra múlva már bosszankodtunk.
Nem ilyen a főszereplő! Nem ilyen a ház! És miért hagyták ki a legjobb jelenetet?!
Pedig lehet, hogy nagyszerű filmet láttunk.
Csakhogy a rendezőnek volt egy legyőzhetetlen vetélytársa.
Mi magunk.
Mert a könyvet olvasva egyszer már elkészítettük a filmet. A saját fejünkben.
És abban minden szereplőnek olyan arca, minden helyszínnek olyan színe és hangulata volt, amilyet mi képzeltünk el.
A film megmutatja a rendező világát. A könyv arra késztet, hogy megteremtsük a sajátunkat.
Amikor a Halál belép a cellába
Az ítélet joga egyik jelenetében Jeremiah Stolten, a kivégzésére váró gyilkos egy kaszás, vigyorgó koponyát lát maga előtt.
Rémülten menekül előle. A földre zuhan, majd zokogva kúszik a rácsokig.
A börtönőrök azonban csak egy papot látnak a cellában. Kezében egy kopott Bibliával.
Képzeljük el ezt filmen!
A rendező eldönti, milyen a Halál arca. Milyen a kasza. Mekkora a cella. Milyen fények világítják meg a falakat.
Mi pedig pontosan azt látjuk, amit ő megmutat.
De olvasás közben?
Lehet, hogy az egyik olvasó csontvázat képzel el, a másik egy fekete csuklyás alakot. A harmadik talán egy régi rémálmának szörnyetegét.
És mindegyiküknek a saját változata lesz a legfélelmetesebb.
Mert a képzeletünk pontosan tudja, mitől félünk.
Amit a kamera nem mindig mutathat meg
Az Egy lépés az élet című regényemben Erzsi néni szembeszáll a saját lányával, aki képtelen elfogadni sérült kisfiát.
Egy filmben látnánk a két asszony arcát, hallanánk a hangjukat, a veszekedés minden szavát.
De a regényben ennél több is történhet.
Bepillanthatunk a szereplők gondolataiba. Megérthetjük a kimondott szavak mögött rejlő fájdalmat, félelmet, szeretetet.
A film is képes erre, például színészi játékkal vagy belső monológgal. Csakhogy más eszközökkel dolgozik.
A könyvben sokszor nekünk kell összeraknunk a szereplő belső világát.
És amit magunk fejtünk meg, az néha mélyebben megmarad bennünk, mint amit készen kapunk.
Milyen színe van a jövőnek?
A Döntések korában Trevor Mendy professzor egy olyan agyi implantátumot alkot, amely új képességeket adhat az embernek.
Ha film készülne belőle, a látványtervezőknek el kellene dönteniük, milyen lesz a technológiával átalakított világ.
De amíg olvassuk, mindannyian a saját jövőnket teremtjük meg.
És ez az igazán izgalmas!
A képzeletünk nemcsak azt tudja felidézni, amit már láttunk.
Olyan világot is képes létrehozni, amely még nem létezik.
És melyik jobb az agyunknak?
A tudomány szerint a könyv és a film eltérő feladatok elé állítja az agyunkat.
Egy gyermekekkel végzett agyi képalkotó vizsgálatban például az illusztrált történetek hallgatása közben kedvezőbb együttműködést figyeltek meg bizonyos nyelvi és képalkotással kapcsolatos agyi hálózatok között, mint animáció nézésekor.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a film káros, vagy hogy a könyv minden esetben jobb.
A film önálló művészet. Képes megrázni, elgondolkodtatni, gyönyörködtetni bennünket.
De van egy lényeges különbség.
A mozivásznon a világ nagy részét valaki más alkotja meg nekünk.
Olvasás közben mi is alkotókká válunk.
A film véget ér. A miénk tovább pereghet.
Íróként gyakran elgondolkodom azon, vajon milyennek képzelik el az olvasóim a szereplőimet.
Naomi Breides arcát. Erzsi néni tekintetét. Trevor Mendy farmházát.
Lehet, hogy egészen másnak látják őket, mint én.
És ez így van jól.
Mert a könyv nem kész képeket ad, hanem lehetőséget arra, hogy a saját képzeletünkkel egészítsük ki a történetet.
Ezért szeretem a filmeket.
De ezért szeretek könyveket írni és olvasni is.
Mert a filmben néző vagyok. Egy jó regényben azonban egy kicsit én is rendezővé válhatok.
Tudományos háttér
Hutton és munkatársai (2018): Association Between Screen-Based Media Use and Brain White Matter Integrity in Preschool-Aged Children. A képernyőhasználat és bizonyos agyi jellemzők közötti összefüggéseket vizsgáló kutatás nem bizonyítja önmagában, hogy a filmnézés rontja a képzeletet.
Hutton és munkatársai (2018): Storytime Brain Activity: Comparing Auditory, Illustrated, and Animated Stories in Preschool-Age Children. A különböző történetbemutatási módok eltérő agyi hálózati működéssel jártak együtt a vizsgálatban.
A kutatások gyermekekre és meghatározott kísérleti helyzetekre vonatkoznak, ezért eredményeik nem általánosíthatók minden könyvre, filmre és életkorra.
A példák Az ítélet joga, Egy lépés az élet és Döntések kora című műveimből származnak.