A diák, aki ötöst kapott a semmire
Képzeljünk el egy középiskolást!
Másnapra el kell olvasnia egy novellát, majd írnia róla egyoldalas elemzést.
Régebben elolvasta volna. Talán kétszer is. Közben megpróbálta volna megérteni a szereplők döntéseit, a történet mondanivalóját. Aztán megírta volna, mire jutott.
Most azonban megnyitja az AI-t.
„Írj egy egyoldalas elemzést erről a novelláról!”
Néhány másodperc múlva kész a dolgozat.
Másnap ötöst kap.
Micsoda siker!
Csak éppen van egy apró bökkenő.
A dolgozat elkészült. De vajon fejlődött tőle a diák?
Mert a feladatnak nem az volt az igazi célja, hogy megszülessen egy oldalnyi szöveg.
Hanem az, hogy a gyerek közben megtanuljon értelmezni, következtetni, véleményt alkotni.
Most ezt a munkát valaki más végezte el helyette.
Amikor a technológia már gondolkodni is tud helyettünk
A Döntések kora című regényemben Trevor Mendy professzor egy olyan agyi implantátumot fejleszt, amely egészen új képességekkel ruházhatja fel az embert.
Képzeljük el!
Egy apró szerkezet, amelynek segítségével szinte korlátlan tudáshoz juthatunk. Pillanatok alatt elsajátíthatunk olyan ismereteket, amelyekért korábban évekig kellett tanulnunk.
Csodálatos lehetőség!
De felmerül egy kellemetlen kérdés.
Ha a tudást készen kapjuk, attól valóban okosabbak leszünk?
És ha egyszer már nemcsak információt kérünk a technológiától, hanem a döntéseinket is rábízzuk, mi marad a saját gondolkodásunkból?
Amikor évekkel ezelőtt ezt a történetet írtam, még egy elképzelt jövőről beszéltem.
Ma már mindennap találkozunk a kérdés jóval egyszerűbb változatával.
A telefonunkon.
Egy ítélet, amelyet nem hozhat meg helyettünk a gép
Az ítélet joga című regényemben Naomi Breides bírónőnek egy gyilkos sorsáról kell döntenie.
A törvény világos. A bizonyítékok rendelkezésére állnak.
De a lelkiismerete tiltakozik.
Képzeljük el, hogy egy mesterséges intelligencia másodpercek alatt elemzi az ügyet, összeveti a jogszabályokat, és megadja a jogilag indokolható választ.
Csakhogy Naomi problémája nem pusztán jogi természetű.
A kérdés az, hogy képes-e együtt élni a döntésével.
És erre nincs olyan algoritmus, amely átélhetné helyette a következményeket.
Mert az információ birtoklása és a felelős döntés nem ugyanaz.
Ahhoz, hogy önálló véleményünk legyen, értenünk kell az összefüggéseket, mérlegelnünk kell az érveket, és olykor meg kell kérdőjeleznünk a kész válaszokat is.
Az agyunk nem attól fejlődik, hogy megkíméljük a munkától
Gondoljunk arra, amikor megtanultunk kerékpározni!
Hiába magyarázta el valaki, hogyan kell egyensúlyozni. Hiába néztünk volna róla száz videót.
Fel kellett ülnünk a biciklire.
És bizony néha el is estünk.
A gondolkodással sincs ez másként.
Egy könyv olvasásakor figyelünk, emlékezünk, értelmezünk. Összekapcsoljuk az új információkat a korábban megszerzett tudásunkkal.
Egy AI által készített összefoglaló ezt a munkát részben elvégezheti helyettünk.
És ezzel elérkeztünk a lényeghez.
Ha mindig megspóroljuk a gondolkodás fáradságát, éppen annak gyakorlását veszítjük el.
Ez nem jelenti azt, hogy az AI használata önmagában butítana. Ilyen általános állításra nincs megbízható bizonyíték.
Sőt, megfelelően használva kiváló segítség lehet a tanulásban is.
De nem mindegy, hogy a saját gondolkodásunkat támogatja, vagy helyettesíti.
A legfontosabb képességünket ne adjuk át!
Íróként én is használok digitális eszközöket. A mesterséges intelligenciában pedig rendkívüli lehetőségeket látok.
Nem az AI ellen beszélek.
Hanem az önálló gondolkodás mellett.
Mert nem az a baj, ha egy gép pillanatok alatt képes választ adni a kérdéseinkre.
Az a baj, ha már nem vagyunk képesek eldönteni, hogy a válasza helyes-e.
Hogy mit hagyott ki. Hol tévedett. És miért kellene esetleg egészen más következtetésre jutnunk.
Ehhez pedig továbbra is szükségünk van az olvasásra, a szövegértésre, a saját véleményünk kialakítására.
A mesterséges intelligencia egyre több mindent képes megtenni helyettünk. De a saját gondolkodásunkról nekünk kell gondoskodnunk.
Talán éppen ezért fontosabb ma egy jó könyv, mint valaha.
Nem azért, mert választ ad minden kérdésünkre.
Hanem mert megtaníthat arra, hogy kérdezzünk.
Tudományos háttér
Dehaene és munkatársai (2010), Science: How Learning to Read Changes the Cortical Networks for Vision and Language.
A vizsgálat szerint az olvasástanulás összefügg az agy látási és nyelvi hálózatainak működésbeli átszerveződésével.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/21071632/
Mol és Bus (2011), Psychological Bulletin: To Read or Not to Read: A Meta-Analysis of Print Exposure From Infancy to Early Adulthood.
A 99 kutatást összesítő metaanalízis kapcsolatot talált az olvasási tapasztalat, a szókincs és több olvasási készség között.
https://doi.org/10.1037/a0021890
Fontos: ezek a kutatások az olvasásról szólnak, nem az AI használatának közvetlen hatásairól. Az AI-val kapcsolatos következtetések pedagógiai és gondolkodásfejlesztési megfontolások, nem e vizsgálatok bizonyított eredményei.
A regénypéldák a Döntések kora és Az ítélet joga című regényeimből származnak.